Szorul a hurok, 
Valahol megcsúszik egy perc
Rám hullik az égből az ég, 
Kissé vicces, de sötét a fény
Helyzet van, áll a bál
A kérdés választ vár

Megkönnyebbült szem hegyek,
Száz kiló terhemen, s a fej ereszt
Láthatóan a következő perc elveszett
Ha némán várok, a csend eltemet
Ha beszél a szám, hangom, s lábam remeg
Ami bent volt, az útközbe elveszett

Szikra pattan, s tanári szó oltja halkan
Égés ez, régi az anyag, tudod ez az alap
Megrepednek a falak, bennrekednek a szavak
Mindenki súg, de semmit se hallok
A lelkemmel épp óramutatót hajtok

Ezt a csatát, már befejezné egy csatár
Makogok még, de érzem messze a határ
Ezt tudtam, de már késő,
A padban könnyebbül a légcső

A választ a kérdéssel temettem.
Magamat a pokolba vetettem.
Senki se értette, magamat miért hagytam,
S a szálkából gerendát, hogy faragtam