Kiaknázott ez az érzés.
A félelem és a remény,
A harmadik utca végén
A villanyoszlop fénynél
Éneklik a himnusz végét.

Az agy szól, hogy a féket
Ne csak kanyarban tépjem
Nézem, de a jövőm a képben
Csak érzések és a szavak élnek

Halad az idő, hízik a múlt.
Tépném, ha volna acélhúr.
Élvezem, ha fel nem húzz,
S kérdeztem, hogy meg nem unt-e
 a nép, ki simít, s tetteivel sújt le.