Patkány kutat a szemétdombon,
Mikor már a világ túl a holdponton. 
Szikrák táncolnak az égen.
Szilánkok színesek a fényben.
Halottakkal a háttérben élve,
Mindig, mindent egy lapra téve.
Kezem mártom a tiszta hóba,
S öklömmel csapok a hamis szóra.

A fényt megtöri kilenc milliméter.
A hivatali élettiprók szemében,
Keresem az eredeti embert, 
Aki több ezer éve elkelt,
Kiirtott lelkek éle felszelt
Mindent és mindenkit, amit lehet. 
Kezem mártom a tiszta hóba,
S öklömmel csapok a hamis szóra.

Kamerákkal sem lehet menteni,
Az igazságra a pontot feltenni.
De lehet a szemekkel tegezni,
Némán a jutalmat leszedni,
Ugró párból a szinkron kitépni,
Halott lelkét csókkal lenyelni.
Kezem mártom a tiszta hóba,
S öklömmel csapok a hamis szóra.

Nem gyűlik más csak az olcsó ránc.
Szívemben is kopik a húr, a vágy.
A porra, a rongyra, a hamis kérőszóra,
De dobog a szívem a jóra, az igaz szóra.
Szeretném elhinni, hogy eljön a nap,
Mikor az igaz tiszteletére emelkedik a kalap. 
Kezem mártom a tiszta hóba,
S öklömmel csapok a hamis szóra.