Nyugati a móka,
De a nevetés elmard.
Hallom, valahol sétál egy pár.
Lelküket egymásra téve,
A félig üres poharukat öntik össze.

Üres tévéműsor ordítja a semmit.
A hideg erkélyen kopik a zaj.
Telnek az évek, s halnak a vágyak.
Kísértetek kísérik a hajnali ködöt.
Semmim se volt, de még minden meglehet.