Kék a szemétől vörös az ég,
A halálmadarak a nevemet
Az ablakba vésik, s a szemekbe
Szemével égeti az ördög jeleket
Nem angyali, egy átlagos női testben

Itt van köztünk, lelke helyén a végtelen,
De arra képtelen, hogy lelkem
Meghódolna, állok, mint az átok
Nem engedek, csak várok
Az ördögöt az utolsó sorban némán ülve látom

Az élet közben sem pihen
A testembe a szívem pumpál
Lángoló tűzmadarat vet tekintete
Lőnék, ha lenne éles fegyverem
Egy erő lángol bennem, Isten szeretete

Nincs tér, nincs közeg, nincs vég
Némán köszönt, némán kért
Adjam fel az életem, haljak vele
Pokolban lehetne ő maga az ördögistenem. 

Szembenéztem az ördöggel, de nem először tettem.
Legyőzöm én még ezerszer is, ha Isten áll mellettem.