Az üres utat tör magának.
A halál szerelmes.
Szerelmes a földbe.
Szerelmes a nőkbe.
E szerelem megölhet.

Üres minden, a köd pihen
Ő talán túlél mindent
Azt az órát, percet,
Melytől egy világ szenved

Szél, mely a halállal beszél
Fél, még a szél is félve él
Fák, fák melyek már vörösként várnak.
Fák, melyek koporsóvá váltak.

A vörös erők, némán hallgattak
S milliókat halálos csapdába csaltak.
Egy földrészt, Európát bitó alá vágták
S saját késüket a szívünkbe csavarták 
 
Csak ketyeg az óra, Csernobil óta
Ukrajnában szimbólum lett sok óra 
Nincs ott kinek mérni, Pripjaty elesett, 
Nincs már idő, csak a halál szerelme.

S még mindig öl a szerelmes
Gyermek kezek, rákos szemek
Csendes pokolba küldött életek
S nem vagy biztonságba se te, se gyermeked
 
Csak ketyeg az óra, a Csernobil-óra
Nyolcvan hat óta, sugárzás próba
Lett Európa, s tovább öl a csendes gyilkos
A vörös erők, ki az ördöggel lett cinkos.