Ketyeg a szív, ketyeg az óra
Az ablak zár kattan újra és újra.
A semmi téren együtt sziesztázunk
Évente többször össze is járunk

Itt nézzük az eget a semmi téren
Bezárt már minden bolt réges-régen
Együtt ordítjuk a lány neveket,
S a sosem kopó slágereket

Semmi, talán még mi sem vagyunk biztos
A tegnapiak sebek, most újra kínok
A holnapi lány, már ma is kíván
De te tudod jól, hogy a szívem titán

Siet az óra, siet a szív
A lokálpatriotizmus haza hív
Ott hagyok minden, ami jó volt
S ott hagyom azt is, aki csókolt.

Szabadság régi pajtás
Tudod szárad már a hajtás
Egyre kopik az acél a húron
S a rövidtávot is hosszabban úszom

Kiszáradt az ezeregy kút
S lassan hátra kúszik a múlt
Elhalkulnak a visszhangok
S látod, tovaszállnak a szép napok.

Szárad már a beton, hasad a hajnal 
Mindketten öregszünk minden nappal
Itt ülünk mi, a tegnap és a holnap 
S mégis minden pillanat a jelen percében olvad.