Zalaegerszeg, te szobrok városa,
Iparosok, s művészek Mekkája,
Fogadj örökbe gyermekednek,
Tudod te is rég, hogy szeretlek.

Erőd ősi, bizony honfoglalás kori.
Néped büszke, több ezer bátor zalai.
Mária Magdolna szent védőkarja,
Városunkat a mennyből óvva tartja.

Zalaegerszeg, te vad szelíd érzelem.
Munkások temploma vagy, a kényelem. 
Szerelmek, gyermekek otthona csak te vagy,
Ezeregy csodák fellegvára, itt ne hagyj.

Nagyvárosok közt utolsóként a névsorban,
Hol művészek, sportcsodák állnak szépsorban.
Partunkat csak egy folyó, a tiszta Zala mossa,
Minden bánatunkat, a magyartengerbe hordja 

Lehetne-e szebb a városunk, lesz is
Nem lesz mosolya annak, ki nem hisz.
Munkások települtek be abban a hitben,
Hogy Isten keze itt lakhat minden szívben.

Látod, itt úgy kell a nap, mint sehol
S gyakran talpon csókol a forró beton,
De vihar jelzi, hogy ne félj jó magyar
Városunkba büszkén jön, siet a zivatar.