Zárva a szív, gyáván, mélyen száll.
Se szerelmek, se álmok, mik megtörnék.
Szárad ez a szív, magában rozsdás darabokra.
Csend a szónoka, eredménye ólomsúlyként vág.

Nincs érzelmi vihar, sivár kép e táj.
A lelkem tányérjának egy mellkasnál több jár.
Üres bent most valami, laposan úszik az égi vágy.
Kéményből füst sem száll, munkanélküli a lelkem talán?