Lázadó ifjúság lángja már testemet perzseli.
Léhűtő társaság szétszórt szilánkjain lépkedek.
Leszeget fejjel, az utcán bandukolok reggelig,
Lent a mélyben egy messzeség, egy folt kérdez.

Felnézek, lent nincsenek válaszok.
Buzgó ifjúság gondjai most nagyok.
Fent, ?fent kések? élein járnak az álmok,
S belépnek a mennybe, a láncolt szorításból.

Rám dőlő, árnyas fákból keresztet,
Hasít az igaz szó, s szó szót követ.
Szívemben lázadó ifjúság új követ lesz,
S utcaköveket követve járok, hol vér a tinta már.  

Lázadó ifjúság lángja már szívemet fűti.
Léhűtő társaság szétszórt szilánkja még megvág.
Leszeget fejem, az égre szegezem ma már.
Lent a mélyben egy messzeségben él egy ember talán?