Fejfájásom, vérnyomásom táplálja
Sok ígéret is forró vasként éget
Kétségtelen, késpengén lépkedek
Számból ígéretek igeként
Igenként repkednek 

Fejfámra is csak ez lesz írva:
Igent mondott szegény sírva
A nemet nyelve nem merte,
S a másik nemet sem ismerte 

Réten szaladok, s szabadság érzete hiteget
De igenek sora messze nem enged
Képzetlen szellemem, s nagyra nőtt szívem
Árkokat ás, melyben biztos elveszek. 

Szétrobbanok, meteordarab az arcomba kap
Szikraeső bőrömbe jeleket éget
Tégla vagyok az igenezők falában
Porszem vagyok az utca mocskában

Örvényben próbálok egyensúlyban maradni
Rám hulló terhek tengerében, halkan fulladni
Kérdőszavakat makogok, kezem, s hangom is megremeg
S min tapostam eddig, most rám állt, s nevetve eltemet

Nincs veszve a világ, talán megér ez is egy imát
S ha már a horgony sem találja a tengerfeneket  
S számból kiszálló igen seregekkel nevetek
Felkiáltom, üvöltöm, ordítom: 
Igenek Isten veletek!