Belénk fordult már sok kés 
De értünk ég a mennyei fény
A földön csillogó igazgyöngy szemekben.
Elveszve kószál, pislákol
A tiszta lélekben ott lángol

Bennünk, értünk keresi a jót.
Vele, nekünk kell most új útra való.
Utolsó szilánkba kapaszkodva,
Vérünkkel, létünkhöz ragaszkodva.

El fog jönni tán az a nap,
Mikor bolygónk felszakadt sebei, beforrnak,
S szívekben csak a nyugalom tombol.
Megváltó itt van, ezer szívbe száll 
De most csak harcot, s nem békét lát?   
Vajon meddig vár?